Karácsony helyett Hanuka – egy egyedülálló zsidó édesanya ünneplése kiskamasz fiával






“Az én gyerekkoromban mi karácsonyt ünnepeltünk. Nagyon szerettük a karácsonyokat. A feldíszített fa látványa mindig teljesen elvarázsolt bennünket. A karácsony nálunk egy családi közösségi élmény volt. Egyfajta közösen elfogyasztott családi vacsora. A hagyományos magyar karácsonyi fogásokkal.” meséli az édesanya. “Aztán amikor felnőttünk, és többet megtudtunk a származásunkról, testvéreimmel együtt erősebb lett bennünk a zsidó identitástudat. És így a zsidó ünnepek, mint a Hanuka, egyre inkább életünk részét kezdték képezni. Majd fokozatosan át is vették a hagyományos keresztény ünnepek szerepét.”


A karácsonyt már az édesanya házassága során sem ünnepelték. A kisgyerek életében így nem is szerepelt a karácsonyfa állítás vagy a szokásos karácsonyi dalok. Egyetlen hagyományt mégis megőrzött a család: a Télapó hagyományát. Hiszen az is a gyerekek számára fontos meglepetésről és ajándékozásról szól. A kisfiúból mára kiskamasz lett, mégis a mai napig várja a Télapót. Aki a mai napig titokban érkezik december ötödikén éjjel (vagy hatodikán hajnalban, attól függően, mikor alszik el a megajándékozott.)


Mivel az iskolában mindig csak a karácsonyról tanultak a gyerekek, édesanya nagy hangsúlyt fektetett a zsidó ünnepekről való beszélgetésre. Természetesen a fiú életkorának megfelelő tartalommal. “Elmeséltem neki, hogy a Hanuka a szabadság és a fény ünnepe a zsidó vallás szerint. Ilyenkor nyolc napon keresztül esténként gyertyát gyújt az ember, és a gyerekek ilyenkor minden nap ajándékot kapnak. Ennek persze ő nagyon örült. Ahogy azt is nagyon élvezte, hogy egészen korán megengedtem neki, hogy ő gyújtsa meg a gyertyákat. Éppen úgy, ahogy a barátai az adventi koszorú gyertyáit.”


“Később már történelemről is beszélgettünk. Arról, hogy a zsidók Hanuka idején a Makkabeusok győzelmére emlékeznek Palesztina szeleukida uralkodói felett. Akik megszentségtelenítették a jeruzsálemi templomot. Amikor a templomot visszafoglalták, a menóra olajmécseseit is szerették volna újra meggyújtani, de csak egy napra elegendő olajat találtak hozzá. Ekkor azonban csoda történt: az egy napra elegendő olaj nyolc napig folyamatosan égett. Elég időt adva a zsidóknak új olaj készítésére. A Hanukagyertyát azóta Hanukiának nevezik. Erre a csodára emlékezve Hanuka idején minden nap eggyel több gyertyát gyújtanak meg rajta. A Hanukiának nyolc karja van. A középső, kilencedik karon van az úgynevezett szolgagyertya. Erre azért van szükség, mert a hanukia gyertyáit sosem gyufával gyújtjuk. Hanem az úgynevezett szolga-, vagy más néven sameszgyertyával. Nálunk már egészen kiskorában a fiam gyújtogatta a gyertyákat. Először úgy, hogy fogtam a kezét, de hamar már önállóan is. Erre mindig nagyon büszke volt.”


“A Hanuka nálunk ugyanúgy a szeretet és a család ünnepe, mint gyerekkoromban nálunk a karácsony volt. De van, amit nem vettünk át a hagyományokból. Ilyen például az úgynevezett trenderli. Ez a négyoldalú fapörgettyű, amivel előszeretettel társasjátékoznak a zsidó gyerekek. Mi ehelyett inkább Rabló Römizünk, legózunk, beszélgetünk, együtt olvasunk, vagy játékból együtt csináljuk meg a fiam rajztanára által adott feladatokat. Ilyenkor ő és én külön dolgozunk, és utána jókat nevetve hasonlítjuk össze a kész házi feladatokat.” meséli a fiát csecsemő kora óta egyedül nevelő édesanya.


A covid járvány miatt ugyan nehezebb megszervezni az apai láthatásokat, de ezt édesapa és édesanya is nagyon fontosnak tartja. Ahogy máskor, Hanuka idején is ugyanúgy. Édesapa ilyenkor nyolc napra való ajándékkal készül, a fiával szervezett programok mellett. Tudja azonban, hogy együtt lenni nem csak ünnepek idején fontos. Ezért az év minden napján sok időt tölt fiával – személyes jelenlét helyett skypeon beszélgetve vele. Hanuka idején sokat mesélve az ő gyerekkori ünnepeikről. Amelyek hagyományos zsidó Hanukák voltak.


“Régen a hanukiát az ajtó mellé vagy az ablakba tették. Mi elég szokatlan módon inkább az asztalra tesszük azt. Így sokkal hangulatosabb. A mi hanukiánk ráadásul nem olyan, mint amiket megszoktak az emberek. Fiammal megegyeztünk, hogy inkább valami modernebb, “dizájnosabb” darabot választunk magunknak. Sőt, bár idén ez elmaradt, jövőre mi magunk készítünk majd itthon hanukiát. Jó kis kézműveskedés lesz, ami mindkettőnk nagy hobbija volt mindig is.” meséli az édesanya. Aki mindenkit arra biztat, hogy a gyerekeknek minél több ünnepről meséljenek otthon. És ha nem is ünneplik meg azt, egyfajta örömteli hangulatban fognak így telni a közös beszélgetések. Ráadásul ezzel segíthetjük gyermekeinket a más kultúrák megismerésében, és nyitottá tesszük őket a másként való gondolkodásra is.


Kiemelt
Ezt is nézd meg 
Címkék